„Philips - Philetta" történet

A Nosztalgia rádió hírújság 86. számában írtam az Orion törpeszuper különféle változatairól és az ezekkel kapcsolatosan felmerülő kérdésekről. Az valószínűnek látszik, hogy az 1943-as 311 típusjelű hazai felhasználásra, illetve a visszafoglalt területek ellátására, a 411-es, három hullámsávos változat már exportra készült. A kételyek és kérdések az Orion által addig nem használt légmagos KF tekercsekre, az idegen gerjesztett hangszóróra és más import alkatrészekre vonatkoztak (1. kép).

Wéber Imre gyűjtőtársunk (Hildesheim, Németország), aki már máskor is küldött anyagot folyóiratunk számára, kezdett kutatni a témában, és arra a következtetésre jutott, hogy az Orion törpeszuperek előzménye volt a Philips „Philetta" nevű készüléke. Ennek hazai gyártású változatát, 36U, 37U és 38U típusszámmal, Kóger Laci lapunk 2002. februári számában ismertette (2. kép).



Wéber úr küldött egy 2001-es kiadású anyagot a Philetta történetéről és egy Mende gyártmányú készüléket, nekem volt egy Graetz változatom és egy háború utáni 209 U típusjelzésű vevőm. Ezt az öt készüléket már érdemes egymás mellé helyezni, és az összehasonlítás eredményéből következtetéseket levonni.


Nézzük először, mit ír Wilhelm von Oeynhausen, a kiadvány szerzője. A könyv címe: „Philips Philetta" 30 éve, alcíme: Vevőkészülék-sorozat 1940- 1970, a rádiózástörténet egy legendája (3. kép). Hangsúlyoznom kell, hogy nem a holland anyavállalat, hanem a német Philips gyár termékeiről van szó. A szerző a Philetta történetét 1940-re eredezteti, amikor a Philips Franciaországban egy törpeszupert gyártott Junior A 43 U néven még körmös csövekkel (ECH 3, ECF 1, CBL 1, CY 2). A következő lépés volt a Philetta 203 U, amelynek külalakja, mérete azonos és kapcsolási rajza hasonló a hazai - három hullámsávos - gyártmánnyal, csak két hullámsávra készült. Közép- és hosszúhullámra a 203 U, rövid- és középhullámra 204 U típusjelzéssel (4. kép). Ezt a Philettát a Lipcsei Vásáron mutatták be 1941-ben, mint exportkészüléket. Csövezése: 2 x UCH 21, UBL 21, UY 21 már a színüveg sorozatból. Sötétbarna színezése és kenyérre emlékeztető formája miatt komiszkenyérnek csúfolták („Kommi brot"), könnyű szállíthatósága következtében igazi katonai készülék lett. A háborús évek alatt ebből egymillió darabot gyártottak le.

A készülék sikere és a központi irányítás (elosztás) következtében a megszállt területeken sok gyár kezdte ennek a készüléknek a változatait gyártani. Ezek közül számunkra érdekes, mert bele tudunk nézni, a Graetz 54GW/ML (közép- és hosszúhullámú) és a Mende 204 U három hullámsávos változata. Ezeket az 5. és a ó. képen mutatjuk be. (A Mende készülék elejéről az embléma hiányzik).

1944-ben volt a Phiiettának még egy változata a 208 U típusjelű. Ez már szögletesebb formájú és a hűtésen is javítottak, a készülék tetején szellőzőnyílásokat vágtak és itt a doboz peremét megerősítették, mint az a Mende készüléknél látható.
A háború után a Philips törpeszuperek külalakja megváltozott. Megmaradt a kezelőgombok oldalsó elhelyezése, de a hangszórónyílást megnövelték és a skála a doboz tetejére került. A budapesti gyár, amíg az alkatrészeket össze tudta szedni a korábbi Philettát gyártotta 38 U típusjelzéssel. A 209 U készüléket a Kádár könyv 1947-re teszi, de ezek a példányok nem hazai előállításúak, hanem importból érkeztek hozzánk (7. kép).

Az osztrák Horny gyár (a Philips leányvállalata) Hornyphon W259U jelzéssel hasonló elrendezésű készüléket gyártott, csak a skálát nem a készülék tetején, ahol könnyen sérülhetett, hanem a hangszórónyílás előtt helyezte el. A loktál csöveket már peremcsaposok helyettesítik: UCH 42, 2 x UAF 42, UL41 és UY 41 (20 % fűtőteljesítmény megtakarítás, 8. kép).


A későbbi időben gyártott Philips törpeszuperek, különösen az URH rádiózás megindulásától (1952), felépítésben és külalakban egyre inkább eltértek a korábbi Philettáktól, bár a megnevezést még használták. A nyomógombos készülékek azután már végleg semmilyen rokonságot nem mutattak elődeikkel, de reklám célból még tartották a Philefta nevet. A tranzisztoros készülékeket pedig már erőltetett volt a korábbi néven reklámozni. A külső formát tekintve megállapíthatjuk, hogy az Orion törpeszuper - kivéve a bakelitház és a fém hátlap alkalmazását-semmilyen rokonságot nem mutata Philips Philettával. Nézzük mosta kapcsolási rajzot, elrendezést, és a felhasznált alkatrészeket!

Mindegyik összehasonlításra került készülék a Philips által kifejlesztett, szűk típusválasztékú, préseitüveg sorozat csöveire épült. Ebben a sorozatban a 100 mA-es, soros fűtésű csövek között, a korábbi bő választékkel ellentétben csak egy trióda - heptóda, egy kettősdióda - végerősítő pentóda, egy nagyfrekvenciás pentóda és egy egyoldalas egyenirányító cső szerepelt. Háborús körülmények között ez a szűk választék a szervizelhetőség szempontjából nagyon előnyös és a nagyobb sorozatok miatt a gyártása gazdaságos volt, ezért a Tungsram is hamarosan ráállt a színüveg csövek gyártására, és a háború után a készülékfejlesztők már csak ezzel a választékkal számolhattak. A Philips kezdte gyártani a 2 x UCH 21, EBL 21, UY 21 csövezésű készülékeket, és rádiógyáraink az államosításig, az Orion a későbbi színüveg csövek (rimlok, miniatűr, novál) megjelenéséig szintén ezeket, vagy párhuzamos fűtésű megfelelőit alkalmazta (lásd: Hírújságunk 2002. február, 7-10. oldal). Az alkalmazott csövek szempontjából kétségtelen, hogy a Philetta az Orion, de nagyon sok más törpeszuper mintájának tekinthető. Valami probléma lehetett az UY 21 cső gyártásával vagy megbízhatóságával, mert a legtöbb gyár átállt az azonos paraméterekkel bíró, de oktál foglalatú UY 1 N egyenirányító csövek alkalmazására. Ez látjuk a Graetz törpeszuper a Mende, de még a Philips 209 U készüléknél is. A kapcsolási rajzok az azonos csövezés és az egyszerűségre törekvés miatt nem térhettek el lényegesen. A legnagyobb különbséget az jelentette, hogy milyen hullámsávokra készült a vevő. A német Philetta - mint már említettük - két hullámsávra készült, ezzel azonos a Graetz 54 GW, három hullámsávos a magyar 36U - 38 U, a Mende és a Philips 209 U készülék. Ez utóbbi, mivel felsőskálás, és ez igényelt bizonyos skálavilágítást, a többitől eltérően, amelyeknél csak ködfénylámpát alkalmaztak, itt alulról skálaizzó világította meg az üveget. Hasonlítsuk össze az azonos évben gyártott Orion 411 és - gondolom, így igazságos - a Philips 37 U készülékek kapcsolását! Az Orion soros gerjesztésű, a Philips permanens dinamikus hangszórót, az előbbi fojtótekercses, az utóbbi ellenállásos szűrést alkalmazott. Fojtó esetében kisebb a feszültségesés, de súlynövekedést eredményez. A végcső anódfeszültségét mindkét esetben az első elkóról vették. Az a rajzról is látszik, hogy a hálózati feszültség- és a hullámváltás rendszere teljesen eltérő. Az előbbi a Philipsnél, az utóbbi az Orionnal áttekinthetőbb. Még szembetűnőbbek az eltérések, ha kivesszük a panelt, és az elrendezést szemléljük. A 37 U-nál alulnézetben jobbra, a hangolás és a hullámváltó, balra a hangerőszabályzó potméter. A 411-nél jobbra előre néz a hangolást végző és egyben ki-be húzással működő hullámváltó, balra előre a hangerő-potméter. A Philettánál a hangszóró mellett a panelon van a kimenőtrafó, az Orionnal a hangszóróra szerelve. A Philipsnek volt kisméretű forgókondenzátora, míg az Orionnak csak sokkal nagyobb kettősforgója. Az oszcillátor és modulátor tekercsek az Orionnal légmagosak és rövidrezárt gyűrűvel hangolhatok, a Philipsnél a rövidhullámú tekercsek kivételével árnyékoló serlegbe vannak zárva. Méretben és rögzítés terén hasonlóak a KF trafók, csak míg az Orion rövidrezárt gyűrűvel, a Philips a serleg benyomásával hangolta be azokat. Ugyancsak eltérő a hálózati zsinór csatlakozása és a hálózati feszültség váltást végző bakelit szerelvény. Az Orion „szükség antennája" egy orsóra feltekercselt hatméteres huzal, a Philipsnél a fém hátlap, amely életvédelmi okból egyébként is el volt szigetelve a paneltől. Az egyéb felhasznált Remix alkatrészekben (a Philips hálózati feszültségejtő speciális huzalellenállása kivételével) nem volt különbség. Ezzel be is fejezem az összehasonlítást, megköszönve Wéber úrnak, hogy felvetette a témát, és elküldte a Mende készüléket és tanulmányozásra a Philetta történetéről szóló könyvet.

Simoncsics László



RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2014.12.21