Rádióink működtetése a digitális korszakban. I. rész

Figyelmeztető jel számunkra, hogy a televíziós műsorszórás digitális kódolásra történő átállítására az illetékesek a 2014. év végi záró dátumot már megjelölték. A rádiózás tekintetében egyelőre csak találgatunk. Van olyan vélemény is, hogy nem szüntetik meg teljesen az analóg adásokat, de nem árt felkészülni minden eshetőségre. Aki közülünk olvasott már a DRM (Digital Radio Mondiale) kódolási rendszerről és a kísérleti adásokról, valószínűleg elgondolkodott a jövő várható változásairól. Utóbbi ugyanis - a távolsági vétel-lehetőségek érdekében - a számunkra éppen leglényegesebb 30 MHz alatti tartományt "szemelte ki" a maga számára.

Nekünk gyűjtőknek ezért éppen ideje feltenni egymásnak és saját magunknak azt a kérdést, hogy miképpen fogjuk megszólaltatni kincseinket akkor, ha az analóg sávok elhallgatnak. Ha nem vigyázunk megélhetjük, hogy néma fa- és műanyag dobozok között fogunk matatni. És cél nélkül már minek? Lehet, hogy lesznek áthidaló megoldást nyújtó kütyük, amelyek betöltik azt a szerepet, amelyet a tévézés terén a set-top-box játszik. Köztudott, hogy vannak 4-5 méteres hatótávolságú FM transzmitterek, amelyeket azoknak találtak ki, akiknek az autójában nincsen CD lejátszó vagy Mp3-as USB csatlakozó aljzat. AM transzmitter létezéséről azonban nem hallottam, pedig a mi több évtizedes darabjainkhoz erre volna szükség. Olyan hírről nem tudok, hogy ezt a hiányt pótolni akarják.

Gyűjteményünk megszólaltatása úgy is lehetséges lesz, hogy mi magunk építünk egy olyan rádió adót, melynek teljesítménye elmarad attól a szinttől, amellyel a frekvencia használatról szóló törvényt megsértenénk. Engem a feladat már legalább két éve foglalkoztat, értem is el eredményeket, s az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném tagtársaimmal megosztani. Nem akarom elhitetni magamról azt, hogy megtaláltam a bölcsek kövét, pusztán arról van szó, hogy hozzáférhető ismeretek házasítására s azok kivitelezésére vállalkoztam.

Az első megoldást azok figyelmébe ajánlom, akik adnak magukra abban az értelemben, hogy a szükséges készüléket alapelemeiből állítsák össze. Ugyanakkor megelégszenek egy- két frekvencia használatával.

A cél elérése szempontjából segítségemre volt az emlékezetem. Az ötven éve kiadott Ezermester Kiskönyvtár sorozat egyik kötetében megjelent cikk távadapter összeállítását ajánlotta azoknak, akiknek a rádióján nincs lemezjátszó csatlakozás. A kis berendezés a rádió adás alapvető követelményét jelentő - rádiófrekvenciás tranzisztorral meghajtott - oszcillátor kapcsolások egyikén alapul, amelyet ott lemezjátszóból kijövő jel modulált. Ezután született meg az a gondolat, hogy a megoldás - más hangforrással - a digitális korban is jól hasznosítható.

Az eredeti kapcsolási rajzon négy változtatást eszközöltem. A ferritantennás rezgőkör felső pontjához teleszkópos botantennát, a pozitív pólusra pedig földelést csatlakoztattam. Ezen kívül a bázist hidegítő kondenzátor és a munkapontot beállító ellenállás közé egy, a tápfeszültség jelenlétét kijelző LED-et iktattam. A tápfeszültséget 4,5 V-ról 18 V-ra emeltem. (1. sz. ábra) A ferritantennára tekercselt L menetszámát 50-re véve, a 100 pF-es keramikus kondenzátorral és az 5-40 pF-es trimmerrel az oszcillátor frekvenciája 1 200 kHz körüli frekvenciára állítható be.

A jó minőségi adás és vétel természetesen feltételezi a megfelelő hangforrás biztosítását is. Ez a számítógépek korában nem okozhat fejfájást, mert minden olyan anyag ami a PC hangkártya kimenetén megjelenik gyakorlatilag erre alkalmas. Lehet ez pl. egy web rádió adása, de az általunk szerkesztett műsor az igazi. Ebben segítenek nekünk a multimédiás programok (pl. Windows Média Player, Virtual DJ Home), amelyekkel több óra terjedelmű anyag is összeállítható, s ami tetszés szerint újra indítható. A legkényelmesebbnek a VLC Média Player-t találtam, mert az internetről letöltött bármely hanganyagot előzetes és körülményes konverzió nélkül is inputként felismeri.

Mindez egy elavultnak mondható számítógéppel is megoldható. A 10 évvel ezelőtt gyártottak már alkalmasak voltak hanglejátszásra, s ezek bontóban megfizethető áron beszerezhetők. A hangkártyához mikrofon is csatlakoztatható, adásunkat élőben, alámondással is színesíthetjük. Az így összeállított konfigurációt kis túlzással stúdiónak is titulálhatjuk.

Aki mégsem tart otthonában PC-t, ne keseredjen el, mert egy gyermekünk által levetett sétáló magnó, vagy egy megunt Mp3-as lejátszó is megteszi. A kivitelezés egy lehetséges formáját a 1. sz. kép szemlélteti.

Tapasztalatok, tanácsok.
  • A legelső és legfontosabb az, hogy a hangforrás csatlakoztatásakor óvatosnak kell lenni. Az ördög sohasem alszik, még a leggondosabb szerelés és a figyelmes csatlakoztatás esetén is előfordulhat, hogy az adókészülékünkből kijutó feszültség a PC hangkártyáját tönkreteheti. Elég 6-9 V egyenfeszültség a biztos kártételhez. Ezért egyrészt külső hangkártyát javallott használni, mert ha a nem kívánt esemény (pl. a bekapcsoláskor előforduló áramlökés kártétele) bekövetkezik, azt 3-4 ezer Ft költség árán meg lehet úszni. Ha az integrált hangkártyával történik ugyanez, az alaplapot is ki kell cserélni. S ha ez utóbbi egyáltalán lehetséges, akkor is szinte biztos, hogy nem éri meg.
  • Másrészt védjük meg a külső hangkártyát is, mert a kisebb költség sem hiányzik senkinek. Építsünk a hangforrás és az adó közé egy, az egyenáramú összetevőt leválasztó illesztőt. A vezetékes telefontechnikában alkalmazott 1:1 -es hangfrekvenciás transzformátort alkatrészboltban be lehet szerezni. Ennek szekundér oldalára párhuzamosan egy 1 nF-os kondenzátort és sorosan egy 100 uH értékű fojtó tekercset kötöttem. (2. sz. kép).

Az elfogadható minőségű sugárzásnak és vételnek több feltétele van. Egyik a megfelelő frekvencia választása. Adónkat legalább 1000 kHz-re, vagy annál nagyobb frekvenciára méretezzük. A kis terjedelem és alacsony költség megengedi, hogy egynél több egységet építsünk. Ez megoldható olyan alapkapcsolás kialakításával, amihez különböző frekvenciájú
cserélhető rezgőkörök csatlakoztathatók. (Pl. kettős dugaszt alkalmazva.) így több helyre tudunk telepedni nemcsak a közép-, hanem a rövidhullámú tartományban is. Gyűjteményeink maradéktalan megszólaltatásához az utóbbi sávra is szükség van, s ráadásul itt jobb a sugárzás és több „csendes hely" található, ahol más adók nem nyomják el a mienket. Ráadásul a közelben üzemelő elektromos gépek zavaró hatása is mérsékeltebb, mint a középhullámon. (Ez az, ami normál rádióvétel esetében is a KH-n keserít bennünket, bármilyen érzékeny szuper készüléket használunk.)

Az adó tápfeszültségét javasolt telepről biztosítani. Teleppótló használatakor zavaró jelek juthatnak az oszcillátor bemenetére, s az is ronthatja az adás és a vétel minőségét.

Befolyásoló tényező az is, hogy melyik napszakban próbálkozunk. A kora délutáni órákban érünk el jobb eredményt, mert alkonyat után az adók elkezdik a dübörgést mellettünk. Természetesen itt is szerepe van a légköri viszonyoknak, mert derűs időben jobb, felhős ég alatt rosszabb a saját adást hallgatni.

Megfelelő tér- és hangerő és legalább 12-15V tápfeszültségnél érhető el. A hatótávolság így is a lakás falai közé - esetleg az ablakon kívüli 4-5 méterre - korlátozódik.








Mátyási József Kerepes-Szilasliget, 2013. február.

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2014.12.21